Végülis minek szálltam villamosra, úgyis fázik éjjelente a lábam, kell neki a mozgás, a vérkeringés, de épp jött a hazavivő villamos, most másfele kell, át kell menni ma a Dunán, de még nem a következő megálló, technikai okok állítanak meg, pedig éreztem az égésszagot az előzőn, nem is az hibásodott meg, jóval feljebb volt a gond. Gyalogléptek Szabadságon, a víz tömege, erős szél gyúrja, lapítja dagadtra, a hullámzás most nem a fodros vízszínt, inkább zöldet mutat, közel sem megyek a korláthoz, magába húz. Hiába, hogy becsületes dolgom van itt, nem állhatom a Kálvin teret, a betonport a szememben, a libasort a fal mentén, a légkalapácslikacsos hámló utakat. Libasor, lassan halad, menetelünk. A gödrökbe nézek, valahol elöl ropogás, mintha fegyver szólna. A gödrökben mi van – tömegsírok?
