Időközben pedig itt volt az esedékes Könyvfesztivál, meglepetésre belépőjegy nélkül. Így történt, hogy a négyből három napon is ott voltam. Hát igen. Jó volt.
Az első alkalommal még szolidan csak a szabad ég alatti részen, a Typotex kiadó standjánál cövekeltem le, és nem is bírtam otthagyni a 3 kiszemelt könyvből egyet sem. Hát visszajött ez. Gyerekkorom óta megőrülök a tudományos ismeretterjesztő könyvekért, úgyhogy az olvasmányos bármilyen tudományos könyvek kiválóan eladhatóak nekem. Ha még a szörnyűnagyfizikahiányosságaimat is pótolhatom, akkor pláne. Nem beszélve, ha megfűszerezik némi asztronómiával. A Data-Driven Astronomy kurzus* óta, folyamán teljesen odavagyok a csillagok keletkezése, illetve ha már, akkor halála és fekete lyukak keletkezése témákért.
Nem tudom, mire lesz jó nekem Leonard Susskind és George Hrabovsky elméleti minimuma klasszikus mechanikából, de azt már tudom, hogy Lente Gábor Vízilónaptej és más történetek kémiából könyve 14 éves kortól bárkinek ajánlható. Ha ilyen témák is felmerültek volna anno az Odüsszeia kapcsán, akkor talán nem tűnt volna annyira unalmasnak az ókori görög irodalom.
Az idővel nem vagyok manapság jóban. Eltűnik, elfolyik, ha van, ha mégis akár, akkor valahogy mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kellene, és csak a frusztrációt hagyja maga után a lazább nap is. Így amikor Rüdiger Safranski Időjét olvasni kezdtem, meg is vett magának a(z előszó) kezdőmondatával.
Nem csak akkor semmi sem egyáltalán az idő, amikor az ember csak úgy éldegél. Sokkal furcsább, hogy akkor is úgy tűnik, hogy egyáltalán semmi sem, amikor összpontosított figyelmünket irányítjuk rá.
Illetve 1. fejezet összefoglalóból:
Annak előnyéről, hogy képesek vagyunk unatkozni. Az események eltávoznak, az idő eljön. A lineáris idő elviselhetetlenségéről.
Mivel az időmenedzselési tanácsokkal már torkig vagyok, jöjjön akkor némi filosz, hehe.
Időközben letöltöttem Einstein speciális és általános relativitáselméletét, ami már egyenes következménye volt annak a másik könyvnek, amit ma kezdtem olvasni, és az utolsó napon a Libri standon leltem. Ez a könyv a megjelenésében is csodálatos Hét rövid fizikalecke, Carlo Rovelli által írva. Rögtön az első volt a relativitáselmélet, avagy a legszebb. Egy olasz lap kultúrrovatában jelentek meg cikk formájában ezek az írások, elég menő. Azt tervezem, hogy kiolvasás után szobadíszt csinálok a könyvből, olyan gyönyörű borítót adott neki a Park kiadó.
Aztán volt még olyan, hogy találtam könyvet. Nem véletlen hagyták el, szándékos könyvelhagyás történt a JAK-osok (József Attila Kör) által. Néha lehet szerencsém. Szépen becsomagolt könyv, és igazából tetszenek ezek a történet-versek. Most a versekre egyébként is újfent fogékonyabb vagyok, Peer Krisztián 42 c. kötete is megfogott, meg Krusovszky, na meg végigültem egy egyórás versügyi beszélgetést, és még érdekesnek is találtam. Pl. tudtátok, hogy a környező országokban mindenhol van versfesztivál, ahol találkoznak a kiadók, verselők, fordítók, más országok stb., de Magyarországon nincs? Ki gondolná, hogy a fesztiválok ürügyén Szlovéniának pl. van legalább 3 nemzetközileg ismert kortárs költője? Én nem gondoltam volna. Emlékszem, hogy vadásztam minden szlovéniai utunkon a könyvesboltokat, kíváncsi voltam. De nagyon-nagyon picinek tűnt a szlovén könyvpiac. Az is. Nem is tudom, van nemzetközileg ismert kortárs költőnk? Most nem jut eszembe Petőfi óta senki. Volt még egy sor érdekes, elgondolkodtató dolog, amitől amúgy nekem ez a költői kánon olyan távoli.
*Lényegében Pythonoztam igazi csillagász adatokon. Keresgéltünk így fekete lyukakat, egyes csillagokhoz tartozó bolygókat, tanítgattuk a gépet a galaxisok felismerésére stb.
