Az online újságíró élete

Négy hónap híján öt éve gyártom egy online gazdasági újságba a tartalmakat.
4029 darab cikket írtam, ebből 1190 darab volt nagycikk, elemzés, komolyabb munka, 1129 pedig többé-kevésbé ugyanilyen komoly, vagy fontos, extra. A legolvasottabb cikkem több mint százezer klikket kapott, ami az örökranglistába is bekerült azért. Persze nem a klikkekre vagyok büszke, és nem is arra, hogy mennyi cikk született, és hogy emelkedett az olvasottság az évek alatt.

Arra a néhány cikkre inkább, amik még ha évekkel ezelőtt íródtak is, még mindig mondanak valamit. Megragadták valaminek a lényegét, összefüggéseket, embereket cselekvésre, megszólalásra, gondolkodásra késztetett.

Persze keveseket, és a több ezerhez képest kevés ilyen cikk van. Ha pedig átlagosan csak egy fél vagy egy oldallal számolok cikkenként, ez akkor is egy ezeroldalas könyv lehetne legalább... amihez viszont nem volt gusztusom már leülni munka után. Könyv nem lett, de nagyon más sem, egy fia novella vagy vers, de lassan már blog sem. Lehet, mentegetőzés csak, de sokszor úgy érzem, nem segített az sem, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozó újságíróként éveken át az élet sötét, negatív oldalán kellett lavíroznom.

Igazán csak a rossz hír a hír? Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, inkább a pozitívra lennének fogékonyak az emberek, de ez hamar elmúlt, ami most van, az meg semennyire nem motiváló. Lassan már tudni sem akarom, kik és miért olvassák a cikkeimet, és mit gondolnak róla. Hogy vajon hányan olvassák el a cikket, vagy csak a címet látva öntik ki végletes érzelmi reakcióikat.


Inkább nekiállok akkor annak a könyvnek...

Sontag és az akadémikusok

Ezt a bejegyzést a 16 éves Susan Sontag írta a naplójában, 1949 májusában. A sokadik olyan dolog, amiben nagyon egyet tudok érteni Sontaggal. Más kérdés persze, hogy aztán mégis ment neki az a matek, meg a filosz... de! nagyon nem dugta el magát a poros könyvtári polcokra, nagyon is tudott élni (kilenc szerelme volt, öt nő és négy férfi) és túlélni (az 1970-es évektől 2004-ig élt együtt mindenféle rákos betegségeivel, és nem adta fel sem az életet, sem a szerelmet). Alant a hosszú hajú Susan Sontag, mellette az olasz színésznő, Adriana Asti. A kép 1970-ben készült, miután megszületett a Duet for Cannibals c. film Sontag rendezésével és Asti szereplésével.

5/26/49
With my new eyes I re-survey the life around me. Most particularly I become frightened to realize how close I came to letting myself slide into the academic life. It would have been effortless... just keep on making good grades - (I probably would have stayed in English - I just don't have the math ability for Philosophy) - stayed for a master's and a teaching assistantship, wrote a couple of papers on obscure subjects that nobody cares about, and, at the age of sixty, be ugly and respected and a full professor. Why, I was looking through the English Dept. publications in the library today - long (hundreds of pages) monogpraphs on such subjects as: The Use of "Tu" and "Vous" in Voltaire; The Social Critism of Fenimore Cooper; A Bibliography of the Writings of Bret Harte in the Magazines + Newspapers of California (1859-1891)...
Jesus Christ! What did i almost submit to?!? (Reborn, Early Diaries 1947-1963)