Biztos, mert épp ma nézegettem André Kertész polaroidokat, és ezek az északi, egymásba fűzött asszociációs hangulatok annyira megfelelnek ennek az instant, de mégis esszenciális pillanatképnek. Izzadságtól mentes talányok. A friss Nobel-díjas nehezen megközelíthető, talán nem is remélhetjük, hogy valaha megértünk egy svéd verset, de azért átengedhetjük magunkon, és ízlelgethetjük fojtott szelídségét.
