amikor még a rádió

Csak eszembe jutott, hogy az első időkben, amikor a nyolcadik kerületi Auróra utca földszinti kis penészes lakásának lakója voltam, és nem volt tévém, nem volt számítógépem, így internetem sem, akkor a csöndes estéken sokszor a Rádiocafé tartotta bennem a lelket, amin klasszisokkal jobb zene szólt, mint a vidéken fogható adókon, és akkoriban nem tudtam fesztiválokra járni, de legalább vigasztalódtam a Radiocafé helyszíni tudósításával a Voltról. Szóval így utólag is köszönet az eddigi működésért, bár már rég nem hallgattam.
Megszűnt a Radiocafé.

kibírhatatlan 2.

A pénztárcámnak nem kellene az idei könyvhét, de ezek a csemegék megérdemelnek egy kis beleolvasást. Új kötettel jelentkezik Tóth Kriszta, Spiró és Parti Nagy is.

kibírhatatlan

Hát nem tudom, hogy lehet ezt kibírni. Óvatlanul rápillantottam egy könyvesbolt kirakatára péntek este, és ennek az lett a vége, hogy bementem nézelődni, hogy aztán a kívánságlistám újabb három könyvvel szaporodjon...

A hordozható szűzmária

Az idei könyvfesztiválról igazából mégsem jöttem haza könyvekkel megrakodva, mindössze egyetlen könyvecskére költöttem, mert beleolvasva zseniális mondatokra bukkantam, és mert az írója, Anne Enright már régóta érdekel. A hordozható szűzmária elbeszéléseiből kiderül, hogy az írónő leginkább a karakterek építéséhez ért, de ahhoz nagyon.

All the pretty horses

csak így